A középkorban a böjti napokra vonatkozó húsfogyasztási tilalom miatt jelentős volt a halfogyasztás. Halakat nemcsak folyóvizekben fogtak, hanem tenyésztettek is őket, amihez természetesen halastavakra volt szükség.
A hazai középkoros régészet elsősorban az elpusztult szerzetesrendi intézmények, kolostorok környékén mutatott ki mesterségesen létesített halastavakat. Az egykori tómedrek mélyedései és a vízduzzasztáshoz összehordott gátak olykor máig is jól látszanak a tájban, főleg erdős vidékeken, pl. a Balaton-felvidéken vagy az Abaúji-Hegyalján.
A Gyulaji-erdő egyetlen középkori kolostorának, egy Ágoston-rendi prépostságnak a helye az egykori Től faluban található (maradványairól itt már volt szó korábban). Az épülettől kb. 600 méterre, a Vörös-víz nevű patak egy mára már kiszáradt, rövid mellékágán 8–10 méter széles, kb. 50 méter hosszú, a felszínből 1–1,5 méterre kimagasodó völgyzáró gát figyelhető, amely „mögött” 20–25 méter széles, ma rétként hasznosított lapos tófenék látható.
Halastavakat nemcsak szerzetesrendi közösségek készíthettek, ezek olykor közönséges falvakban is előfordultak. Erre példa az e sorozatban már sokszor említett középkori Kospa falu határa, ahol a falu helyét keresztülszelő kis patak medrén három mederből álló „tórendszert” sikerült azonosítani. Maga a halastó 8–10 méter széles és csaknem 40 méter hosszú, végét észak felé gát zárja le, amely egy helyen nyitott, ami jelzi, hogy merre vezették tovább belőle a patak vizét. A tó fölött, a patak medrét kiszélesítve két kisebb, mára erősen feltöltődött „rekeszt” is megfigyeltünk: az első a nagy tómedertől kb. 25 méterre található, mérete 5–8×13 méter, míg a másik az elsőtől 15 méterre fekszik, alapterülete kb. 6×13 méter. A két kisebb rekeszt valószínűleg halnevelésre, illetve bizonyos halak elkülönítve tartására használták. 1542-ben a közeli Szil faluban (ma Somogyszil) „haltartónak” nevezett rekeszt említenek, a két kisebb kosbai „medence” valószínűleg szintén hasonló lehetett.
A Gyulaji-erdőben a patakmedrek rendszeres átvizsgálásával valószínűleg további régi halastavakat is fogunk még találni, amelyeket hagyományos régészeti módszerekkel és természettudományos vizsgálatokkal is érdemes lesz kutatni.

K. Németh András