Mesélnek a tolnai erdők 4.

Török kori búvólyuk a tamási Likas-hegyben

Tamási határában, az Esterházy család egykori híres vadaskertjének közelében található a Likas-hegy. A titokzatos hangzású név onnan ered, hogy a domb oldalában, a föld alatt régi járatrendszer húzódik. A szájhagyomány szerint a löszbe vájt, pinceszerű jelenség szerzetesek lakóhelye vagy rablók tanyája volt, illetve a tatárjárás vagy a török hódoltság idején menedékhelynek használták a környék lakói.

A löszjárat régi voltát jelzi, hogy első említésekor, 1775-ben már elhagyott, ismeretlen eredetű objektumként tartották számon. Farkas Pál tamási jegyző ekkor le is rajzolta az alaprajzát. A löszös domboldalba vájt, észak–déli irányú járat nyugati oldalán egymás mellett öt kisebb „cella” nyílt, a keleti oldalon pedig egy nagyobb „ebédlő hely”. Egy 1906-os újságcikk szerint az Esterházyak erdőmestere, Kabina János kitisztíttatta és feldúcoltatta a bejárat helyét.

1993-ban néhány helyi fiatal Táczi Tamás vezetésével felmérte az akkori állapotot, amit a Tamási Tükör című lap közölt. A föld mélyében vízszintesen húzódó fő járatba egy, a domboldalból lejtősen lefelé nyíló lejáróból lehetett bejutni. (Itt kell megemlíteni, hogy a járat bejárata eredetileg bizonyára vízszintesen indult a hegy belsejébe, de ez a rész valamikor beszakadt, ezért – ismeretlen időpontban – egy, a domb oldalából induló ferde „lejtaknát” ástak a föld mélyén érintetlenül maradt folyosórész újbóli eléréséhez). A fő folyosó ekkor 18–20 méter hosszú, 1,8 méter széles és 1,6 méter magas volt. A fő folyosóból jobbra nyíló négy kisebb kamra egyenként 3–5 méter mély, 2,5 méter széles és legalább 1,5 méter magas volt, a mellékjáratok után a bal oldalon nyíló egyetlen nagyobb terem azonban jóval nagyobb volt a többinél.

A löszüreg kétségtelenül igen régi, ember alkotta képződmény, amelynek létrehozása hatalmas földmunkával járt. A járat ásásakor a domb belsejéből kihordott földet a bejárat előtt teregették el, így markáns, rézsűs oldalú, több méter magas terasz képződött. De vajon kik, mikor és miért létesítették? Már a régi leírások is többször említették, hogy a Likas-heggyel szemközt fekvő dombon középkori templom romjai láthatóak: ez a török hódoltság kezdetén elpusztult Kospa falu temploma volt. A templom alatti völgyben feküdt a középkori falu, amelynek területe egészen a löszjárat előtti teraszig kiterjedt.

Mivel a löszjárat belsejébe már nem lehet bejutni, ezért létesítésének korát csak áttételesen tudjuk megállapítani. A teraszról számos középkori régészeti leletet gyűjtöttünk be, amelyek között a 13. század második felében használt pénzek is voltak, tehát a löszjáratnak már ennél korábban léteznie kellett. A teraszon egy középkori kereszthez tartozó bronzkorpusz is előkerült.

A keltezés révén a löszüreg funkciójához is közelebb juthatunk. Mivel a járat a középkori Kospa falu szélén fekszik, eredetileg bizonyára nagyobb méretű pince lehetett. Később, háborús időkben, eredeti funkcióját elvesztve búvóhelyként is szolgálhatott. Ez valószínűleg a 16. század közepe után következett be, amikor beköszöntött a török hódoltság és Kospa elnéptelenedett. A gazdátlanul maradt egykori löszpince rövidebb ideig valóban menedékhelyül szolgálhatott egy kisebb közösségnek.

K. Németh András