A Vöröskereszt egylet elismerő oklevele ifj. Stockinger Rezsőné részére

Újkortörténeti dokumentum-gyűjtemény

Leltári szám: 2014.56.60.1.

Méret: 46×31,5 cm

Anyag: papír

Leírás: A Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének díszoklevele ifj. Stockinger Rezsőné részére, az első világháború idején kifejtett jótékonysági tevékenységének elismeréséül. Az Elismerő-okirat feliratú dokumentumot gazdag, színes virág- és indamotívumokkal díszített szegély övezi. A középső mezőben olvasható szöveg szerint az oklevelet a „világháborúban kifejtett nemes és buzgó érdemeinek elismeréséül” állították ki Budapesten 1917 szeptemberében. Az okiratot a Vöröskereszt országos szervezetének tisztviselői látták el aláírásukkal. A díszítés ikonográfiája a háborús hátország áldozatvállalását hangsúlyozza. A bal oldali szegélyen kör alakú keretben két jelenet látható; a felsőn katonák sziluettje előtt sebesültet és rászorulókat segítő nőalak jelenik meg, míg az alsó ábrázolás aratási jelenetet mutat. A középső szövegmező mögött a Vöröskereszt egyesület jelképe látható.

A nemzetközi Vöröskereszt mozgalom 1864-ben jött létre – Henry Dunant svájci üzletember kezdeményezésére – a háborús sebesültek védelmére. Magyarországi szervezete – a Magyar Szent Korona Országainak Vörös-Kereszt Egylete – 1881-ben, gr. Károlyi Gyula elnökletével kezdte meg működését és vidéki fiókhálózatának kiépítését. A humanitárius célokat megfogalmazó szervezet jelentősége az első világháború idején növekedett meg, amikor a sebesültek ápolása és a katonák családjainak támogatása a hátország egyik legfontosabb feladatává vált.

Tamásiban a Vöröskereszt fiókegylete 1914. május 24-én alakult meg. Még az év december 20-án a sebesült és lábadozó katonák ellátására húszágyas kisegítő kórház nyílt a Nemzeti Kaszinó nagytermében. A helyi szervezet működését a település polgársága támogatta önkéntes adományaival. A pénzbeli juttatások mellett élelmiszerrel, ruházattal és ágyneművel segítették a katonák ellátást, emellett többen a sebesültek ápolásában is szerepet vállaltak.

A támogatók közt a helyi középosztály nőtagjai is megtalálhatóak voltak, köztük ifj. Stockinger Rezsőné. Nágel Mária Julianna (Irma) 1880-ban született Hőgyészen Nágel Péter körerdész és Eisenbroth Julianna gyermekeként. 1906-ban kötött házasságot ifj. Stockinger Rezső (1875–1934) tamási kéményseprőmesterrel. Férje a szakmája gyakorlása mellett számos helyi és megyebeli társadalmi szervezetnek volt aktív tagja. A Tamási Önkéntes Tűzoltóegylettől a Tolna Vármegyei Tűzoltó Szövetségen át a Tamási Ipartestületig a közélet különböző területein töltött be kiemelkedő szerepet. Sok más kezdeményezés mellett alapító tagja volt a tamási Vöröskereszt fiókegyesületnek.

Ifj. Stockinger Rezsőné több helyi jótékonysági kezdeményezésben is közreműködött. Részt vett a tamási óvoda- és árvaügy támogatásában, valamint a járási kórházalap javára szervezett gyűjtésekben. Az első világháború idején végzett tevékenységét a Vöröskereszt országos szervezete 1917-ben díszoklevéllel ismerte el. A Vöröskereszt gyakran adományozott díszes kivitelezésű elismerő okiratokat a háborús években végzett önkéntes munka elismeréseként. A tamási díszoklevél így nem csupán egy helyi önkéntes hölgy munkájának elismerését dokumentálja, hanem kézzelfogható tárgyi emléke annak is, hogy miként vett részt a hátország civil lakossága az első világháború rendkívüli erőfeszítéseiben.

Szöveg: Konkoly Lilla

Restaurálta: Móhr Szilvia

Fotó: Retkes Tamás

Források és felhasznált irodalom

Tamási Vöröskereszt Egyesület iratai (1908–1920), Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára X. 205.

A Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének 1914–1919. évi jelentése. Budapest 1921.

Csekő Ernő: Vöröskereszt-vezetők szerepvállalása az első világháborúban és az azt követő években (ifj. Leopold Lajos, Simon Elemér). In: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet. Szerk.: Török Róbert. Budapest 2020, 9–30.

Tolnamegyei Közlöny (1906–1918)

Tolnavármegye és a Közérdek (1906–1918)